Nem volt zökkenőmentes az edzőtábor szervezése. Egy már teljesen leszervezett 10 napos túra vált köddé illetve hóvá Boszniában. Az utóbbi évtizedek legnagyobb havazása olyan váratlanul érte Mostar környékét, hogy az éppen ott táborozó csapatok is a 40-50 centis fehérség fogságában ragadtak. Amikor magukhoz térve a hólapátok után nyúltak volna az illetékesek, rájöttek, hogy nem rendelkeznek ilyen eszközökkel. Eddig sose kellett.

Maradt a további keresés a közeli országok hómentes területei után. Jöttek az ajánlatok Ciprustól kezdve Törökországon keresztül egészen Horvátországig. Utóbbi felelt meg leginkább a költségtakarékosságot is magába foglaló összetett szempontrendszernek.

Az indulás reggelén is folyamatosan esett alá az égből alátámasztva azt a vélekedést, hogy maradni nem érdemes. A stadionon és a megint túl korán kelő Zsuzsikán kívül Gyánó Szabit, a csapat mókamesterét is magunk mögött hagytuk, akiről vasárnap döntött úgy a klub vezetése, hogy tavasszal kölcsönjátékosként Kozármislenyben erősíti az NBII-es csapatot.

Negyed nyolckor indultunk, és 11 óra után nem sokkal léptük át a határt Letenyénél. A várakozás most 30 percnél megállt, pedig tele volt a busz potenciális disszidálni vágyó külföldivel. A több órás monoton buszozást Angelina Jolinak és Di Caprionak sikerült némileg feldobnia. A filmválasztást a kényszer szülte, mivel Fröcsi lemezei nem voltak mind makulátlanok, de a Csontember és a Vasálarcos is megtette a tőle telhetőt.

Az utolsó 70 km már a zéró fok felett zajlott, sőt a tengerparthoz közeledve előkerültek a napsugarak is. A hotel közvetlen megközelítése helyett a szokásos kacskaringók közbeiktatásával értük el a főhadiszállást. A tengerparton fekvő hangulatos szálloda kis ékszerdoboznak tűnt. A szobák kiosztása a lottósorsoláshoz hasonló izgalmakat hozott. A szobák egy részébe ugyanis nem ér el a wifi, így voltak, akik azonnal újrasorsolást követeltek, hiszen nem élet az élet „vezeték nélküli” nélkül. Azért a végére összeraktuk magunkat, ahogy egy puzzle-t szokás, előbb a széleket, aztán belül is.

Ha már edzőtábor, a mozgás se maradjon el. A mester azonnal edzést vezényelt, és helyi kísérőink segítségével megnéztük a lehetőségeinket, legalábbis ami a zöld gyepet illeti. A lényeg a természetesség, szólt a szlogen, csak semmi mű. Ennek megfelelően a távolabbi és jobbnak tűnő pályát vettük birtokba. A bemelegítés után egymás elleni játék is szerepelt a programban. Külföldiek és magyarok összecsapását 11-esek döntötték el a végén az idegenlégiósok javára. Azért hajrá magyarok! Az edzés végén már a hideg valósággal szembesültünk, azért még itt sincs tavasz. Szerencsére a busz melege eleget jelentett.

Programegyeztetés, vacsora, napi csapatértekezlet a nyugovóig visszalévő forgatókönyv. A szervezők készségesek, a vacsora bőséges és változatos, az értekezlet rövid és hatékony. Kell ennél több egy hosszú nap befejezéséhez? Talán csak a remény, hogy holnap újra megtörténhet.

A nap képe:

Napi érdekesség Horvátországból:

Sokan még biztos nem tudják, de 2013 júliusában Horvátország lesz az Európai Unió 28. tagállama. Nem volt egyszerű, hisz hosszas tárgyalások után úgy tűnt, hogy a lakosság többségben lévő eu-szkeptikus része leszavazza a csatlakozást, végül nem ez történt. Ennek előnye az lehet, hogy könyebb lesz munkát vállalni (pl. nyáron), csökken a határokon a most se túl szigorú ellenőrzés, s egyszerűbb lesz horvát játékosokat igazolnia a magyar kluboknak.

Az első nap programja:

6.30 Találkozó

7.15 Indulás

15.00-16.00 Érkezés Rovinjba

16.00 Szobák elfoglalása

17.00 Edzés

19.00 Vacsora

20.00 Értekezlet

A részletes beszámolót köszönjük Halász Gábor klubmenedzsernek. További képek a PMFC facebook oldalán (s megosztva a mi facebookunkon is) találhatóak.