Minden párkapcsolatban eljön az a kritikus pont, amikor választottunkat bemutatjuk a családnak, esetleg az egész rokonságnak. Nehezen képzelhető el enélkül bármilyen kapcsolat, a rokonságot szeretni nem, de ismerni muszáj, és hát mi egy sima párkapcsolat egy futballklubhoz való, egész életre szóló elkötelezettséghez képest? (és akkor Bill Shankly klasszikusát nem írnám le századszor). Egy ilyen, semmi máshoz nem hasonlítható viszonyban tehát mindez hatványozottan igaz, ezért próbáltam meg összeszedi azon klubokat, csapatokat, akikhez a Pécsi MFC-t valamiféle „rokoni” kapcsolat fűzi.

Mielőtt bárki ezen írás alapján komolyan venné, esetleg hivatalosnak gondolná a következőkben felsorolt klubokkal való szoros kapcsolatot, ki kell ábrándítanom: ez az írás csupán olyan csapatokat kutat fel és mutat be, akik valamilyen szinten hasonlóak a mi klubunkhoz: legyen akár egy közös pont a történelmükben, hasonlóság a nevükben, esetleg teljes egyezés a névben, stb. Persze, ha így indultam volna neki a keresésnek, valószínűleg egy végtelen dolgozat sült volna ki belőle, ezért pár dolgot szeretnék kikötni, mielőtt a lényegre térnék. Klubunk színei, a piros-fekete kombináció alapján szinte végtelen számú csapatot lehetne találni Hegyeshalomtól Záhonyig, Amerikától Ázsiáig, ezért ezen a vonalon nem kerestem klubokat. Akkor is hamar zsákutcába jutna a keresés, ha a csapat mostani nevéből indulnánk ki, tudomáson szerint ugyanis csak egy Pécs nevű település létezik és a Mecsekből is csak egy van (futball club meg végtelen), így ezt az irányt is elvetettem. Klubunkat viszont nem mindig hívták Pécsi Mecsek Futball Clubnak, nagyon sok névváltozáson ment keresztül, mielőtt 1995. augusztus 1-én felvette ma is használt nevét – na, ebből már ki lehet indulni!

A kezdetek, nagyon távolról

Feliksz Dzerzsinszkij, a lengyel származású bolsevik forradalmár és államférfi, az 1917-es oroszországi forradalom fontos szereplője volt. Már gyerekként is nyughatatlan, sokszor került bajba „forradalmi tevékenység” miatt, bármit is jelentsen ez. Fiatal évei nagy részét börtönben töltötte, megjárta Szibériát is (ahonnan sikerült megszöknie!) , de közben azért marad ideje  mindenféle, főleg politikai szervezet megalapítására, ilyen volt például a Litván Szociáldemokrata Párt is, 1895-ben. Ez azonban jelentéktelen gittegylet volt a később általa létrehozott szervezetekhez képest, mivel Félikszünk úgy érezte, muszáj még összehoznia valamit, hogy neve fennmaradjon. Ez végül 1917-ben sikerült neki, amikor is Lenin megbízásából megalapította a Chekát (Csekát), a szovjet titkos rendőrséget, ami később KGB néven lett ismert. Dzerzsinszkij alapos ember volt, nem hagyta, hogy szervezetének tagjai elpuhuljanak, ezért létrehozott egy sportszervezetet is, kizárólag a titkosrendőrség tagjainak. 1923-ban megalakult a Dinamo Sport Közösség (Dinamo Sport Society). A szervezet gyorsan bővült, rövid idő alatt minden nagyobb városban volt szakosztálya, és hamarosan már a Cheka alkalmazottak családtagjai, sőt később szinte bárki beléphetett, így a Dinamo hagyományos sportszervezetként kezdett működni, de természetesen még mindig a titkosrendőrség irányítása alatt állt.  A Cheka támogatásával aztán hamar az ország egyik legjelentősebb sportszervezetévé váltak, a főbb sportágakban megkerülhetetlenek voltak a Dinamo néven szereplő egyesületek. (Az 1938-as szovjet labdarúgó bajnokságban például már hat különböző Dinamo szerepelt.)

A második világháborút követően aztán hazánk és több kelet-európai ország is szovjet befolyás alá került, aminek a sport területén is voltak következményei. A kommunista párt 1948-tól igyekezett saját megbízottaival felváltani a tradicionális csapatok vezetőit, a végső cél a sport területén is a teljes centralizáció, a szovjet minta tökéletes lemásolása, és a hagyományokkal való szakítás volt. A magyar párt- és sportvezetés kísérletet tett a szó legszorosabb értelmében vett tömegjellegű testedzés meghonosítására a "Munkára, harcra kész" (MHK) mozgalom kiépítésével. A mintát a Szovjetunióban 1931 óta működő GTO (Gotov k trudu i oboronye) szolgáltatta, amely a levente mozgalomhoz hasonlóan lényegében a polgári társadalom militarizálásának eszköze volt. Bár az MHK mozgalom végül nem futotta be a neki szánt szerepet, ennek az átszervezéseknek köszönhetően a csúcsszervek (Honvédség, Belügy, Államvédelmi Hatóság) a saját sportklubjaikat fuzionálták a nagy egyesületekkel, illetve kialakították a vidéki sport klub hálózatukat. A többi állami szerv mellett tehát a Belügyminisztérium is nekiállt egy reprezentatív együttes keresésének: a Csepel nem jöhetett szóba, mert túlságosan jobboldali volt, a Vasas baloldali bástyaként érinthetetlen, az MTK pedig zsidó múltja miatt nem fért bele a koncepcióba. Egy viszonylag gyorsan mobilizálható, eredményes, elfogatható klubra van szüksége a Belügynek, ezért végül az Újpest lesz a Belügyminisztérium csapata, 1950. április 20-án. Mint a „baráti országok” többi belügyes csapata esetében, itt is logikus lett volna a Dinamo név felvétele, de a liláknak volt némi beleszólása ebbe. Mivel a klub címere azonban megváltozott, benne a hatalmas D betűvel, ennek megfelelő név kellett a magyar történelemből, így végül Dózsa Györgyre esett a választás, akit a kommunista rezsim nemzeti hősnek, a paraszti osztályharc forradalmi vezetőjének tekintett. A névszimbolika szándékolt jelentéselemei tehát a lokalitásra és egyfajta baloldali populizmusra irányultak.

Nem állítom, hogy az összes magyarországi Dózsa sportegyesület a Belügyminisztérium irányítása alatt állt, hiszen már a szovjet befolyás előtt is léteztek ilyen nevű klubok, de a mi csapatunk történelme szorosan összefügg ezekkel a Dózsákkal. Klubunk (egyik) elődjét, a Pécsi Dózsát szintén 1950 augusztusában hozták létre, akik néhány évnyi alsóbb osztálybeli szereplés után, 1955-ben a Kőbányai Dózsa visszalépése miatt indulhattak az NB1-ben. A Dózsások vezetősége úgy gondolta, hogy mégegy fővárosi csapat helyett inkább egy vidéki jusson fel. Látható tehát, hogy a Pécsi Dózsa így került be a Dózsák, és tágabb értelemben a Dinamok nagy családjába. Az Újpesttel aztán megmaradt a „testvéri” viszony, rengeteg játékost vittek el tőlünk a IV. kerületbe, pusztán testvéri szeretetből. Nem mellesleg a Pécsi Dózsa is lila-fehér csapat volt.

A kissé hosszú felvezetés után térjünk vissza az írás eredeti témájához. Ha ezen a vonalon indulva keresünk „testvércsapatot”, Dózsát érthető okokból csak itthon fogunk találni, itt viszont van bőven. Mint a Szovjetunióban, nálunk is szinte minden településen alakult egy ilyen klub, ezen a listán több, mint ötvenet találunk. A Dinamo (ukránul Dynamo) név viszont már jobban cseng a nemzetközi foci életben. Az első klub ilyen névvel az 1923-ban alapított Dinamo Moszkva, többszörös szojvet bajnok és kupagyőztes, jelenleg is az orosz bajnokság egyik meghatározó csapata. Náluk is sikeresebb viszont a Dynamo Kiev, talán őket sem kell bemutatni senkinek. Találhatunk még Dinamokat Bukarestben, Minszkben, Tbilisziben , vagy éppen Drezdában. Az SG Dynamo Dresden is jelentős múlttal büszkélkedhet, annak ellenére, hogy őket is csak 1950-ben hozták létre, a kelet-német titkosrendőrség csapataként. Ez az időszak már elmúlt, a klub az utóbbi években többször került a megszűnés szélére, jelenleg a német másodosztályban vitézkednek. A keményvonalas futballszurkolók közül sokan megőrülnek értük, amiért az Oberligában többezres táboruk volt.

Talán nem meglepő, hogy ezen csapatok nagyrésze a volt keleti-blokkból kerül ki, de azért vannak kivételek: az amerikai profiliga, az MLS egyik csapata a houston-i Dynamo. Nevükkel kapcsolatban ők is megvívták a maguk harcát. Eredetileg "Houston 1836" néven szerepelt az együttes, a város alapítási évét kifejezendő, ami viszont Texas állam Mexikó ellen viselt háborújára emlékeztette a spanyol ajkú lakosságot, ezért új nevet kellett találni. A klub vezetősége ezután remek érzékkel Dynamo-ra változtatta a csapat nevét, ami újabb indulatokat gerjesztett a dinamók titkosrendőrséghez fűződő viszonya, a szovjet múlt miatt. Hiába, Amerikában mindenre figyelnek.

Talán ennyi elég is a Dózsa múltról, a Dinamo kötődésről és a Dinamo nevet viselő klubokról. természetesen a lista nem teljes, a világon szinte bárhol lehet találni még ilyen nevet viselő egyesületet, amiknek viszont nem feltétlenül van közük a szovjet múlthoz.

Újabb rokoni ág: a munkások

1973-ban az  erőforrások jobb felhasználása érdekében a Pécsi Dózsa egyesült a Pécsi Helyiipar, Pécsi Ércbányász, illetve Pécsi Bányász csapataival, így már nem csak a városi vezetés, illetve a belügy hanem a bányák is a csapatot támogatták, amely már eséllyel vette fel a versenyt minden téren az ország legjobb csapataival. Február 16-án megalakul a Pécsi Munkás Sport Club. Ebben a névben már szerepel a Munkás szó, amit a mai napig hallhatunk a pécsi lelátókon és ami sok vitát és félreértést szül országszerte.

Itt is fontos tisztázni egyvalamit: sok klub létezik szerte Európában (és valószínűleg a világ többi részén is), akikre ráfogják, hogy a helyi munkásosztály csapata, szurkolóik zöme a munkások közül kerül ki. Ilyen csapat például az AS Roma, vagy a West Ham United, hogy csak az ismertebbeket említsük. Ezeknek a csapatoknak a meccsén viszont nem hallhatjuk, hogy „hajrá, Munkás!” , mivel az egyik beceneve Farkasok, a másiké Kalapácsosok. Olyan klubot keresünk, akiknek a miénkhez hasonlóan az ismert beceneve „Munkás”, esetleg a nevében szerepel ez a szó.

Elsőként itt van például a szerb FK Mladi Radnik.Az eredetileg csak "SK Radnički", azaz munkások, dolgozók néven szereplő együttes jelenleg a szerb másodosztályban játszik, neve szó szerint Fiatal Dolgozók Futball Klubját jelent. A szerb másodosztályban több klub nevében is szerepel a "radnički" kifejezés, többek között a jelentős magyar néepsséggel bíró Zombor csapatának neve is FK Radnički Sombor. A volt Jugoszláviából való csapat volt még az NK Radnik Velika Gorica. A horvát klub sok évnyi alsóbb osztálybeli szereplést követően 2009-ben végül megszűnt, illetve beleolvadt a HNK Gorica csapatába. Ami miatt viszont érdekesek számunkra az a becenevük: Šljakeri, azaz Munkás (persze a radnik horvátul is munkást jelent).

A lista természetesen itt sem teljes, nem is lehetne az, hiszen munkás csapatok a világ minden részén léteznek, politikai, ideológiai felhanggal, vagy anélkül. Rövid keresgélés után rátalálhatunk például az ausztráliai Lismore Workers FC-re, vagy a szintén auszi Weston Workers Bears FC-re. Az ausztrál területi bajnokság színvonala legendás, csak remélni merjük, hogy nem hoznak szégyent a Munkás névre.

A kivétel

Egy klub maradt a végére, akiről szeretnék még írni és aki egyik fenti kategóriába se férne be (és aki miatt ez az írás lényegében megszületett). Ennek a klubnak ugyanis nem a történelme hasonló a miénkhez, nemcsak részben egyezik meg a neve a mi klubunkéval, hanem egész egyszerűen ugyanaz (rövidítve): PMFC. Persze azért a betűk jelentése már más: Preston Makedonia Football Club a becsületes nevük. Az ausztráliai Preston városában élő macedón bevándorlók alapították a klubot 1947-ben, tehát előbb, mint a mi csapatunkat, viszont a helyi szövetségbe csak 1959-ben léptek be, ebben tehát lemaradtak tőlünk. Mivel Ausztráliába a huszadik század folyamán több millió bevándorló érkezett, akik  igyekeztek megőrizni nemzetiségüket, rengeteg sport klubot találhatunk az országban, amit bevándorlók alapítottak és a mai napig is ők adják a keret nagy részét. Jelentős számban élnek az országban szerbek, horvátok és macedónok is, akik nem esznek egymás tenyeréből. Ez a sokszínűség minden bizonnyal  problémához vezetett, így az ausztrál futballszövetég 1994-ben úgy döntött, hogy jobb, ha minden nemzeti, etnikai utalást felszámol a klubok körül, beleértve a csapatok neveit is, így a helyi PMFC neve is Preston Lions FC-re módosult. A csapat színei viszont továbbra is a piros-fekete és még mindig szinte kizárólag macedón nemzetiségű játékosai vannak.

A lényeg tehát, hogy a futball világában sem vagyunk egyedül, viszont az is biztos, hogy a felsorolt csapatok lehetnek bármennyire hasonlóak a PMFC-hez, számunkra egyik sem ér fel hozzá.Hajrá, Pécs!