Ezen a héten már pénteken lejátszotta soros bajnokiját a csapat, ami abból a szempontból mindenképpen jó volt, hogy legalább nem kell szombatig, esetleg vasárnapig izgulni (már aki még képes ilyesmire), hogy akkor most már nyerünk-e végre, vagy sem. Tegnap este sajnos semmi különös nem történt, a megszokott stílusban folytattuk az egészen egyedülálló szériánkat, cserébe legalább a hétvége nyugalomban telik.

Ez leginkább egy kommentfogó poszt, hátha kedve van még valakinek követni a csapatot. Olyan ez, mint az iskola legjobb csaja, akinél hiába próbálkozol minden egyes nap, jobb esetben visszautasít, rosszabb esetben még ki is gúnyol a többiek előtt, de akkor is teszel még egy próbát. Így vagyunk most mi is. A kérdés többek között az, hogy akarunk-e szépen asszisztálni a Debrecen újabb - teljesen megérdemelt - bajnoki címéhez vagy ugyanúgy megnehezítjük a dolgát, ahogy tettük azt Pécsett. Jelen formában nem nagy truváj megtalálni a megoldást, az egyetlen használható emberünk pedig sérülés miatt nem is léphet pályára. Bajzát Pétert tehát nem fogják egy újabb helyen örömmel fogadni a vendégszurkolók.

Továbbra sem érezzük, hogy Minknek akár csak egy kicsit is sikerült volna javítania a gárda morálját, és azt sem, hogy az elmúlt hetekhez képest jobb játékkal tudna előrukkolni a csapat. Ami biztos, hogy én egy Goia-Paracki-Okoronkwo tengelyben látom az előrelépés lehetőségét.

Szép az idő, dalolnak a madarak, kellemes körülmények között mehet az ember meccset nézni, de csak sikerül elérni, hogy egy lapáttal pofán kúrják. Mármint elméletben, csapatot szerető emberként, aki már mélységesen unja, hogy hülyének nézik és semmibe veszik. Másfelől meg rátesz egy unciával az egészre az a tudat, hogy egy nyilvánvaló ostobaság áldozata lettem, mert hagytam magam becsapni és hülyévé tenni. És mind a kettőt baromira utálom.

Hétvégén letudtuk a Kaposvár elleni derbit is, amely hangulatában már nyomokban sem emlékeztetett a régi legendás meccsekre. Lehettünk jó 1500-an maximum, a vendégszektorban ránézésre többen ültek, mint a hazai B-középben, a pécsi szurkolókat tehát nem érhette kritika. A csapatot annál inkább.

Nehéz helyzetben volt Mink Olivér, hisz a csapat tavaszra egyértelmű leszállóágba került, s a rengeteg sérült (köztük a védelem jó része és Dömét kivéve az összes szélső) megnehezítette a dolgát a keret összeállításakor.

...kellene lennünk ma délután. Az ellenfél nincs messze, gyakorlatilag a legközelebbi, legközvetlenebb riválisról beszélünk. Ősszel felejthető mérkőzésen játszottunk döntetlent velük, most itt a lehetőség, hogy meg is verjük őket, persze nem lesz könnyű.

A sérültjeink listája lassan hosszabb lesz, mint a kispad: Okoronkwo, Markovic, Nagy Olivér, Horváth Zsolti, Goia és Todorovic is különböző nyavajákkal bajlódik, s ezzel gyakorlatilag kiesik a védelmünk és a szélső játékunk. A csapat formája sem jó, gondolom ezt észrevettétek, az edzőváltás sem érte el azt, ami a szándék lehetett mögötte.

Figyelem, Figyelem! Szolgálati közlemény! Fontos tudnivalók a holnapi meccsel kapcsolatban!

Hét forduló telt el eddig a tavasszal és két meccset játszott a csapat az új edzővel, így a tavaszi szezon felénél talán már készíthetünk valamiféle számvetést az eddig látottakról (szigorúan a tavaszról van szó!), illetve a hátralévő hat meccsre, egy hónapra is meg tudjuk már mondani, hogy reálisan és ésszerűen mit várunk a csapattól. Szombaton jön a Paks, ennek kapcsán, de nem erről gondolkodtunk.

Hát ezt megint elszúrtuk. Nem kicsit, nagyon. A 90. percig vezettünk, aztán mégis pont nélkül jöhettek haza a srácok. Bajzi gólját a bíró elvette, Zsoltiét viszont senki nem fogja tudni kitörölni emlékezetünkből. Már-már azt mondanám, a szezon gólját lőtte.

Ismét itt a szombat, ismét meccset játszik csapatunk és mi ismét csak szombat kora délután írunk beharangozót - jó eséllyel ismét egy olyan írás jön, amit alig páran fognak elolvasni, mert, akit érdekel a meccs, már tájékozódott máshonnan. Azért a legkitartóbbaknak megpróbálunk írni néhány érdekes dolgot, ami hasznos lehet a meccs előtt, egyúttal hebehurgyaságunkért két napig Komló-mezt(brrrr!) hordunk büntetésképpen.

Nagyon sokan vártunk rá, de végül elmaradt a Feltámadás Pécsett. A vallásosak ne essenek kétségbe: ez nem Jézusra vonatkozik, hanem a futball csapatra, ennek ellenére a drukkerek se dőljenek a kardjukba, hiszen (szerintünk) semmi váratlan, búsulása okot adó dolog nem történt. Ezt próbáljuk meg bebizonyítani a hajtás után.

Kissé megkésett a dolog, és alighanem sok újdonságot sem tudok mondani, de mindenképpen szeretnék pár mondatot szólni a nemrégiben bekövetkezett edzőváltásról, amit egyszerűen minősíthetetlennek és magyarázhatatlannak tartok. Nem is feltétlenül Mészáros személye miatt - akit amúgy tisztelek és kedvelek, hiszen nem csak remek eredményt ér el újonc csapatunkkal, de a régió szülötte, ezer kötödéssel Pécshez és a PMFC-hez -, hanem ahogy az ügy zajlott, sunyi és tipikusan magyaros módon. Olyan szépen elvoltunk azzal a gondolattal, hogy egyebek mellett azért is jó nekünk az új korszak, mert ezzel egy külön szigetet képez majd a klub tevékenysége és működése a mocsaras, rothadó magyar futballban, erre azon vesszük észre magunkat, hogy tapicskolunk benne, és egy mindent befedő iszapmosást is kérünk. Nem erről volt szó, nem ezt vártuk és kurvára csalódott vagyok.

Heti beharangozónkat rendhagyó módon egy tegnapi eseményre visszatekintve építeném. Tegnap mutatta be a klub a csapat új edzőjét, aki nem más, mint az eddigi pályaedző, Mink Olivér.

Régen volt ennyire zsúfolt a PMFC sajtószobája. Igaz, régen váltott edzőt a PMFC az NB1-ben. Még az MTI is megjelent, ami pontosan mutatja, hogy mennyire megnőtt a PMFC ázsiója a tavalyi, NB2-es szezon óta. A középmezőny élén álló, a bajnokságban meghatározó csapattá nőtte ki magát a klub. - írtam tegnap jegyzetembe.

A klub oldaláról Brassói Attila sajtófőnök-moderátor, Bérczy Balázs ügyvezető, Matyi Dezső tulajdonos és Mink Olivér megbízott vezetőedző tette tiszteletét, őket lehetett kérdezni.

Fura nap ez a mai. Már olvasgattam az anyagokat, hogy valamit össze tudjak hozni a mérkőzésről (az NS élő tudósítása se lenne hosszabb két bekezdésnél, ami, ha jól sejtem, mindent elmond az amúgy 0-0-s mérkőzésről), erre elkezdenek szállingózni a hírek. Kirugják Benczés Mikit (számomra talán a legszimpatikusabb NB1-es edző volt ma reggelig), aztán jön az igazi tökönrugás, repül Mészi is, amit egyelőre nem tudok hová tenni.

De pörgessük kicsit vissza az idő kerekét, mondjuk múlt nyárig. Mind a DVTK, mind a PMFC bajnokként (azaz nem a zöld asztalnál) jut fel az NB1,be gyakorlatilag nincs nyári szünet. A játékosok napokat pihennek, aztán folytatják a menetelést.

Újra itt a hétvége, újabb bajnoki következik, ezúttal a Pápához látogat a csapat (most semmi felesleges poén nem lesz XVI. Benedekről) Az ilyen előzetesekben általában a két csapat formájáról, sérültjeiről, lehetséges felállásról, egyéb érdekes hírekről szokás írni, most mégis kicsit bajban vagyunk. Illetve nem csak most, csak épp most írjuk le ezt először.

Elsőként a mea culpa, egyben a jóleső ráismerés: amennyiben Okoronkwo a posztján játszik, nem is rossz. Az in medias res kezdéssel csak magamat is emlékeztetni akartam arra, hogy a két héttel ezelőtti, Makinwás hasonlat érthetően nagyon rosszul eshetett, ezt azon nyomban vissza is vonom. Rettentő mód értetlenkedtem, hogy miért kerül le a pályáról Olivér, de Mészárosnak igaza volt. Megint. Okoronkwo ugyanis a széleken - mert időnként kevergette is - egészen jól és biztatóan játszott, nem félt azonnal passzolni, és egy-egy jó indításra is tellett tőle. Ha eredeti helyén ez a minimum, ami nyújtani tud, akkor általam felmentést nyert a Fradi elleni teljesítményéért. És akkor a meccsről magáról is pár szó.

A szurkolók szerint egy PMFC-nek a Videoton ellen mindig győznie kell. Hogy ennek mennyi realitása van, és mégis mire elég ez a szedett-vedett bagázsunk, azt nem tudhatjuk. PMFC-Videoton, ma 17:00-tól!

Kecskeméten folytatódik a számunkra eddig nem túl dicsőséges tavasz, így holnap muszáj lesz javítani. Az előjelek sajnos nem a legjobbak, csapatunk több szinten is problémákkal küzd; ha ezekből párat meg tudunk oldani, akkor a meccsen bármi lehet.

Ritkán foglalkozunk ezen az oldalon a focin kívül mással, eddig összesen egyszer jelent meg egy kézilabdáról szóló írás. Most egy újabb kivétel következik, egy olyan téma, amiről már régóta szerettem volna írni és biztos vagyok benne, hogy sokakat érdekel is. Van ugyanis városunkban még egy csapat, amit Európa-szerte ismernek és elismernek, akik legalább annyi (ha nem több) dicsőséget szereztek már a városnak, mint focistáink. Akik minden évben aranyesélyesként kezdik a bajnokságot és idén talán mindennél jobban szükségük van a támogatásunkra. Most épp a Magyar Kupa négyes döntőjében, Győrben.

... s így lesz a férfiból állat. Érted.  Eddig csak egyszer írtam erre a blogra, de az a poszt köthető ehhez, a második munkámhoz. A belépőkről szóló írásról van szó. Olvasd el nyugodtan, hiszen az írás véleményem szerint nem vesztett aktualitásából, de a lényegi részt kiemelném: a PMFC meccseire a legolcsóbban a B-középbe szóló állójeggyel lehet bejutni. Szimpatikus húzás? Annak tűnt. Az is, igazából. De valamire nem gondoltak a vezetőségnél...

Egy Fradi elleni meccs mindig ünnep, főleg a vidéki csapatoknak. Gyakorlatilag biztosra vehető a teltház, a szurkolók biztosította jó hangulat - most is csaknem 1000 fradista érkezett -, a hazai B-közép is meglehetősen tele volt, a többi szektor pedig csaknem fullon, csak a legalsó sorok maradtak üresen. Ez tehát öröm, aminek minden egyes perce emlékezetes. Ilyenkor pedig duplán szar, ha az ember sajátjai olyan semmilyen teljesítménnyel rukkolnak ki, mint azt tették ma délután. Mind a csapatjátékot, mind az egyéni teljesítményeket nézve, amire még rátett egy lapáttal a gyakran teljesen érthetetlen módon fújó játékvezető. Ki lehet kapni, rúgott gól nélkül maradni - még úgy is, ha ez a ferencvárosi csapat azért láthatóan nem az igazi, bár akadtak teljesen korrekt, sőt jó teljesítmények -, de ahol ilyen a játék, ott biztosra vehető a komoly visszaesés. Nem utóbb, előbb.